Ha egy autó ilyen szögben repül a fal felé, akkor már lehet tudni, hogy ennek nem lesz jó vége.
Na de ne szaladjunk ennyire bele a falba előre.
Peking utcáin rendezték az első Forma-E futamot, ami mindenképpen emlékezetesre sikeredett, bár nem biztos, hogy úgy, ahogy Nick Heidfeld és Nicolas Prost számított rá.
Rögtön az első “versenyhétvégén” kiderült, mennyire kemény is az egynapos formátum: mivel nem lehet órákig körözgetni a pályán a verseny előtt, beállításokat próbálgatva, ezért a hibafaktor megnő - és ahogy azt minden autóverseny-kedvelő tudja: a városi pályák vasszigorral büntetik a hibákat.
Ennél fogva a verseny egyik nagy esélyesének tartott Buémi kétszer zúzta le a kocsiját (egyszer edzésen, egyszer az időmérőn), minél fogva a rajtrács végéről kellett indulnia, és nem is tudta befejezni a versenyt elgyötört technikájával. A mezőny nagy része csúszott ki, koccant, szenvedett kisebb nagyobb károsodást a nap folyamán - ironikus és egyben jellemző is, hogy a pole-t megszerző Prost a két dobásából az egyikben ütközött a fallal, úgyhogy az egyetlen, jól eltalált mért körével sikerült megszerezni az első rajtkockát. A helyi hős Ho-pin Tung is hasonló okból indult a pitből, ahogy Trulli is az utolsó helyre kvalifikálta magát - nekik nem is termett sok babér a bajnokság nyitómeccsén.
Az ötmásodperces extra sebességnövelést Lucas Di Grassi, Katherine Legge és Bruno Senna szerezték meg a közönségszavazáson.
A képernyőkön át is érezhetően döbbenetes nyomatékkal lőttek ki az autók a rajt pillanatában, amit Prost jól kapott el, de mögötte zajlott az élet az első körben: Sam Bird három helyett jött előre, Heidfeld kívülről előzte Chandokot a negyeidk helyért, míg az indiai csapattársát és a Fan Boost egyik kedvezményezettjét, Bruno Sennát ledaráltak az első kanyarokban, Sato és D’Ambrosio is ütött rajta egyet-egyet, a letört felfüggesztésű Mahindra miatt be kellett hívni a BMW i8-at, a széria biztonsági autóját.
A verseny legszórakoztatóbb figurája Franck Montagny volt, és ezt nem csak a verseny után adott habókos interjújára értjük. “Franck the Tank” meglepő teljesítmény préselt ki a Sparkjából, láthatóan igen alacsony leszorítóerőre (tehát nagyobb gyorsulásra) hangolt autóval, és több agresszív előzést is bemutatott, konkrétan hajszál híján a falba vezetve csapattársát is még a rajt utáni kanyarokban.
A Forma E-ben két világbajnoki pontot ér a leggyorsabb kör a versenyen, amit Buémi még a kiállása előtt beállított, és a szintén leálló, majd később újrainduló Sato döntött meg a verseny végső fázisában, amikor egyre kevésbé kellett takarékoskodni az energiával.
Az “autócserék” némi aggodalomra adhattak okot - ha nem kellően kifinomult ennek a rendszere, akkor a boxban történő szerencsétlenkedés nagyobb hatással lehet a végkifejletre, mint ami a pályán történik, elvégre a motorsportokban másodpercek döntenek. Szerencsére nem így alakult, az FIA ráadásul meghatározott egy biztonságosnak ítélt minimum-időt, amennyit feltétlenül a boxban kell tölteni: több pilóta is becsatolva, készen várakozott, hogy a szerelője kiengedje végre. Összességében talán nem rossz megoldás, hogy nem a versenyzői akrobatikán és a biztonsági övekkel matatás sebességén múlik a csere tempója, hanem egy adott időkeret áll rendelkezésre, ami alá nem lehet menni.
Két körön belül a teljes mezőny túlesett a cseréken, és Prost mögött feltűnt Heidfeld vörös-fekete Venturija, aki így két pozíciót is nyert, mögötte a két ABT és a két Andretti vágott neki a finálénak.
Heidfeld és Prost klasszisát jelzi, hogy rövid idő alatt elhúztak üldözőiktől, azaz jobban menedzselték energiarendszereiket, miközben kemény tempót diktáltak. Heidfeld az utolsó körökben szépen lecsökkentette a távolságot, és nagyon tudatosan készült Prost levadászására, amit a legutolsó kanyarban, egy tökéletesnek tűnő manőverrel meg is valósított volna, ha Prost, a teljes sportszakma és a közönség számára is egységesen érthetetlenül nem húzza rá a kormányt, egy mozdulattal törve el a Venturi mindkét bal oldali felfüggesztését, aminek következtében a csökkent tapadású versenygép egy kerékvetőn megdobódva kis híján átpörgött a kerítésen.
Forrás: @takiinoue
A szimpatikusan nyilatkozó Di Grassi ölébe hullott így a győzelem, csapattársa, Abt harmadik, Montagny második lett. De a leintés utánra is maradt dráma - Daniel Abt nem hajtott végre egy drive-through büntetést, a megnövelt idejével éppen megcsípte a tizedik helyért járó egy pontot. Így a Virgin brit pilótája, Sam Bird állhatott fel a dobogó harmadik fokára.
forrás: electricautosport.com
Milyen következtetéseket vonhatunk le?
A drámai bukástól eltekintve kiválóra sikerült a széria bemutatkozása - bár egy ilyen utolsó kanyaros, az első két helyezett kiesésébe torkolló baleset a médiaérdeklődést csak fokozza… A közvetítésből hiányolhattuk, hogy nem derült ki: hol-mikor-hogyan használták a Fan Boost lehetőségét a kedvezményezett pilóták. Legge és Senna alig volt éles versenyszituációban, Di Grassi viszont igen, de egyelőre azt sem tudni, élt -e egyáltalán a lehetőséggel.
Ami a csapatokat illeti, az eDams valóban erősnek bizonyult, nem csak a teszteken, ezt Prost pole-ja és (az utolsó kanyarig) stabil versenyzése, illetve Buémi egy darabig fenntartott leggyorsabb köre is alátámasztja. Ezt most nem tudták pontokra váltani, és a hátralévő hetekben, bár tesztelés nincsen, azért sok csapat léphet még előre - mindesetre az előny a franciáknál van, és a német Audi Sport Abtnál, akik viszont dupla pódiumot ünnepelhettek volna, ha Daniel Abt nem tesz egy elkerülhető hibát.
Heidfeld kiváló szereplése mögött a komoly F1 tapasztalatot és sebességet sejtjük, ez sokat segíthetett a megfelelő beállítások gyors megtalálása és alkalmazása terén. Ahogy nyilatkozatában is elmondta, az utolsó kanyarig tökéletes hétvégéje volt: ötödik helyen kvalifikálta magát, a rajtnál előzött, a csapat kiváló munkája révén előreugrott a pitben két helyet, és a végén okos és gyors versenyzéssel beérte a versenyben vezetőt, majd meg is előzte volna, ha nem tarolják le. Ez lett volna a Forma 1 egyik leggyorsabb nyeretlen pilótájának első versenygyőzelme 1999 óta.
Remek munkát végzett az Andretti csapata, és némileg lemaradva, de stabilan bejött a Dragon Racing két pilótája a hatodik-hetedik helyen.
Izgalmas lesz a folytatás is, és valami azt súgja, nincs még vége a Heidfeld-Prost összetűzések sorának sem...